Hogyan jött az ötlet, hogy folytatást írj?
Eredetileg nem volt tervben, hetekkel a Rush lezárása után viszont úgy éreztem, folytatnom kell. Alex szó szerint megszólalt a fejemben, és folytatást követelt. Ráadásul nagyon sok olvasói levelet kaptam ezzel kapcsolatban. A Rush vége valóban megdöbbentő, így örülök, hogy sikerült megírni a Flasht. A második kötet különleges helyet foglal el a szívemben – aki elolvassa, biztosan megérti, miért.
Hangulatban mennyire tükrözi a Rusht?
A Flash teljesen más típusú regény. Míg az első rész központjában Alex állt, itt Ábel lelkébe láthatunk bele és ismerhetjük meg még jobban, így hangulatban is eltér az előző kötettől.
Sok kutatómunkát igényelt?
Egyáltalán nem. Míg a Rush esetében elengedhetetlen volt, itt nem éreztem szükségét, azért sem, mert a nézőpontkarakter teljesen más problémákkal küzd. Ábel életét nem a heroin keseríti meg, hanem a fájdalom, hogy Alexet képtelen a felszínen tartani. Az, hogy hová jutnak a szereplők, mi lesz velük, együtt vagy külön folytatják, hamarosan kiderül a Flashből.
Mennyi idő alatt született meg a Flash? Mesélj a folyamatról!
A karantén kifejezetten jó hatással van rám, a regény nagy része a szerkesztéssel együtt ebben az időszakban készült el. Igazság szerint korábbról már megvolt legalább százoldalnyi anyag, amiből végül csak néhány oldalt használtam fel, kiindulási alapnak azonban jól jött, sikerült átgondolnom a regény ívét, és ez alapján felépíteni. Külön hálás vagyok a szerkesztőmnek. Nélküle – ahogy a köszönetnyilvánításban is megemlítettem – semmire sem mennék. Ő az, aki rám szól a legapróbb hibáért is, és ezért végtelenül hálás vagyok. Egy alaposan szétcincált kézirat egyvalamit jelent: esélyt a fejlődésre. Mert utána csak jobb lehet.
Jövőbeli tervek?
Van egy kész történetem, amit már igazán illene kijavítanom, valamint folyamatosan dolgozom újakon is, amelyekről egyelőre még nem szeretnék beszélni. Ha eljön az ideje, mindenképp tudni fogtok róla.