Kedves Olvasóink!
Itt a második novella, Hajnal Kitti tollából. Fogadjátok szeretettel, jó olvasást kívánunk hozzá!
Hajnal Kitti: Szelfi
– Mosolyogj!
Miki automatikusan elmosolyodott. Gyuszi közelebb húzta magához, egy puszit nyomott az arcára. Minden búcsúzáskor készített egy fotót magukról, ez néhány randi után szokásává vált, és Miki szívesen pózolt vele. Imádta, amikor találkozni tudott a férfival, bár sosem volt egyszerű összehozni. A vidám és lezser személyiség mögött titkok lappangtak, és ő erre csak nagyon későn jött rá. Azután, hogy beleszeretett…
– Még egyet!
A vaku ezúttal is villant. Odakint már szürkült, a benti lámpa pedig csak tompa fényt adott. Miki megint belepislogott a képbe. Gyuszi felnevetett.
– Nem baj, így is istentelenül szexi vagy – mondta, mielőtt megcsókolta. A zsebébe süllyesztette a telefont, és az ajtó felé pillantva nehezet sóhajtott. – Nincs kedvem menni.
– Akkor maradj! – kérte Miki, de párja megrázta a fejét. Miki számított rá, hogy valami kifogás következik. Az elmúlt majdnem egy évben még arra sem volt rá példa, hogy a férfi felhívja magához. Azt sem tudta, pontosan hol lakik.
– Holnap meló, korán kelek, és még vezetnem kell.
– Egyszer szívesen elmegyek hozzád én.
Gyuszi elengedte. Nem volt észrevehető a lefagyása, csak azért szúrt szemet Mikinek, mert pontosan ezt várta. Rést keresett a pajzson, hogy vallomásra bírja párját, mégis visszakozott. Nem is akarta tudni igazán, mi lapul a titkok mögött. Sejtette, hogy bármit is találna, az a kapcsolatuk végéhez vezetne, arra pedig még nem állt készen.
– Hamarosan találkozunk, amikor megint a városban leszek – mosolygott rá Gyuszi. Miki elengedte a gondolatot, hogy kérdőre vonja. Talán legközelebb, akkorra jobban összeszedi magát.
– Ezúttal merre mész?
– Párizsba, egy hétre – felelte Gyuszi, miközben a cipőjéért nyúlt, lassú mozdulatokkal kötötte be, mintha húzná az időt. Miki érezte, hogy a férfi szeret vele lenni, éppen ezért nem értette a rengeteg furcsaságot, amire az elmúlt néhány hétben figyelt fel.
– Vigyázz magadra!
– Te is.
Miután Miki bezárta az ajtót, nekitámaszkodott, és maga elé bámult. Voltaképp sokat gondolkodott rajta, zavarja-e, hogy Gyuszi nem teljesen őszinte hozzá. Az érzései annak tűntek, talán csak… talán ő sem áll készen dolgokra. Például elmondani neki egy s mást…
Visszaemlékezetett az első gyanús jelre. A kellemes szombat estére, amit együtt töltöttek, de amikor Gyuszi mobilja megszólalt, a férfi elnézést kért, és kiment telefonálni. Még csak nem is a szobába, hanem az épület elé, és arra hivatkozott, hogy közben rá akart gyújtani. Pedig előtte Miki sosem látta cigarettázni.
A nyomorult mobil és a rengeteg közös szelfi. Egyszer elkérte a készüléket, és kíváncsiságból megnyitotta a galériát. Csak tájképeket, jelentéktelen fotókat talált, de egy közösnek sem volt nyoma. Pedig a férfi mindig rengeteget készített, Miki voltaképp ezt szerette benne. Hogy mindent meg akart örökíteni, emléket állítani a közös pillanatoknak. Csak épp… Miki nyomukat sem lelte.
Nem mert rákérdezni. Két hónapja húzta-halasztotta, hogy kérdőre vonja párját, mert szinte teljesen biztosra vette, mi van a háttérben. Valaki más…
Tárcsázta a szokásos számot, Évi pedig köszönés nélkül szólt bele.
– Na, mivel etetett?
Miki felröhögött. Hangosan, keserűen.
– Gyáva vagyok – sóhajtotta, mire Évi élesen szívta be a levegőt. Na, most jön a lecseszés.
– Meg hihetetlen – válaszolta a lány, Miki pedig tovább nevetett.
– Nem akarom elveszíteni.
– Miki, ne már! – csattant fel Évi. – Ki tudja, mit művel a hátad mögött. Eltűnik, feltűnik, azt sem tudod, hol jár, mit csinál, kivel van.
– Legközelebb. Legközelebb megkérdezem…
Ezt mantrázta minden alkalommal. A lány azonban nem kérte számon. Vigasztalta, mint mindig, mint élete összes nehéz pontján, mióta csak tíz éve barátok lettek.
Legközelebb.
***
– Milyen volt a heted?
Miki elmosolyodott. Leült Gyuszival szemben, a kezébe vette a villát. Együtt főztek, szokás szerint, mert mindketten imádtak új receptekkel kísérletezni. Egészen addig semmiségekről beszélgettek, aztán Gyuszi elmesélte a párizsi útját, és Miki következett.
– Unatkoztam nélküled – vágta rá kapásból, mire a férfi felkacagott. – Jó, dolgoztam. Semmi érdekes, tényleg. Velem sosem történik semmi, veled ellentétben.
Gyuszi elkomorult. A könyökére támaszkodott, lassan felpillantott, volt ebben a kiszámítottságban valami, amitől Mikit kirázta a hideg. Aztán a férfi nem mondott semmit, csak jó étvágyat kívánt, Miki pedig ismét elbizonytalanodott. Muszáj lesz elővenni a témát, bármennyire is kerülné.
Várt. A kanapén ülve, összebújva filmeztek, Miki igyekezett elraktározni az emlékeket. A férfi samponjának illatát, a különleges kölniét, amit használt, az ujjaival újra és újra végigszántotta Gyuszi haját, hogy érezhesse a fekete tincsek lágyságát.
A főcímdalig bírta. A stáblista lustán pörgött a képernyőn, a dal beterítette a szobát, rajta pedig úrrá lett a kétségbeesés.
– Van valakid?
Gyuszi megdermedt mellette. Lassan felé fordult, összevonta a szemöldökét.
– Tessék?
– Szerintem értetted a kérdést.
– Nem, nincs senki más rajtad kívül.
– Akkor mi az istenért titkolózol?!
Gyuszi elhúzódott tőle, úgy nézett rá, mintha megbolondult volna.
– Miről beszélsz?
– Hol vannak a közös fotóink?
Gyuszi elővette a telefonját, feloldotta rajta a zárat, és megnyitotta a galériát. Minden ott volt. Miki döbbenten pörgette a képeiket.
– Ezt nem értem – motyogta. – Amikor néztem…
– Ha nincs kóddal feloldva, nem látsz semmit a dolgaimból. Paranoia – felelte a férfi. Lezárta a telefont, majd odaadta Mikinek. – Próbáld ki!
Sem a képeiket, sem az üzeneteiket nem találta, akárcsak legutóbb. Semmit sem értett.
– Zárd le, és oldd fel! A kód a megismerkedésünk napja, azt csak tudod.
Miki egyre értetlenebb lett. Gyuszi elmosolyodott.
– A szüleimmel élek, ezért nem vittelek haza. Ők nagyon kíváncsiak, én viszont még nem akartalak bemutatni. De ha ragaszkodsz hozzá, akkor felőlem már holnap mehetünk – hadarta, majd kivette Miki kezéből a telefont, és lefotózta. – Bocs, ezt a fejet meg kellett örökítenem.
Miki még nem tért magához a sokkból. Álmában sem jutott eszébe ennyire kézenfekvő magyarázat.
– Akkor…
– Mi akkor? Csak te vagy – felelte Gyuszi, és visszabújt hozzá. – Azóta csak téged akarlak, hogy megláttalak abban a rémesen unalmas buliban. Kicsit azért bánt, hogy nem bíztál bennem.
– Sajnálom.
– Van még kérdés? Mert ha tényleg haza akarsz jönni velem, az három órás út. Szóval akkor aludni kellene – mondta Gyuszi, felkelt, majd kezet nyújtott neki, hogy felhúzza a kanapéról. – Viszont készülj, akkor kirándulunk egyet, és ha már ismernek, tele lesz a közös fotóinkkal az internet – fenyegette meg játékosan. Miki nevetve fogadta el a felé nyújtott kezet…
Kedves Olvasó!
Hajnal Kitti második Szivárványálom füzetét tartod a kezedben, amelyet a Hinta című regény mellé bocsátok útjára. Ahogy az összes többi Szivárványálom füzet, ez is egyetlen példányban készült el, a benne található novellát elsőként Te olvashatod, hetekkel később lesz csak elérhető mások számára. Remélem, sok örömed leled a történetben.
Szép napot, és jó olvasást!