Volt egy játékunk, amiben megkértük az olvasókat, hogy mondják meg, mit olvasnának szívesen, mi pedig választottunk egyet, így az ötlet három verzióban is elkészült. A kérés ez volt: "Társkereső oldalon ismerkedik két srác, és két nappal később az egyikük megjelenik egy interjún a cégnél, ahol a másik dolgozik.” (Lehetséges, hogy kissé eltértünk a megvalósítás során a szó szerinti értelmezéstől.)
Timothy a kávéját kevergetve, elmélázva bámulta az előtte heverő önéletrajzot. Olyan ismerősnek tűnt a srác, de akármennyire törte a fejét, nem bírt rájönni, honnan. Fél óra múlva interjúztatja, a HR-esük már egy hete lebeszélte, de ő most jutott csak odáig, hogy egyáltalán megnézze rendesen az önéletrajzát. Most is csak azért, mert muszáj.
Elszakította a pillantását a zavaró szempárról, és inkább a tucat megválaszolatlan e-maillel foglalkozott, míg meg nem csörrent a telefonja.
– Megérkezett a jelölt.
– Megyek – sóhajtotta a telefonba. Hogy aztán a tárgyalóba lépve azonnal lefagyjon.
Így már felismerte a fiút. Az önéletrajzon szereplő decens fotóhoz képest megnövesztette, sőt be is festette a haját. Szerencsére a nyelvpiercingje nem látható, akkor tuti hazazavarná. De hát miből kellett volna gondolnia, hogy a bieber495nicknév egy Charlest takar?
Az biztos, hogy nem lesz képes úgy interjúztatni, hogy folyton az alany farka jár az eszében. Igen, a farka. Az előző esti párkeresős ismerkedős chatelés valahogy villámgyorsan fordult át videós szexchatelésbe. Némi elégtételt jelentetett, hogy a láthatóan Charles is felismerte, és rá sem hatástalan ez a felismerés.
Végül a fiú ocsúdott előbb, bemutatkozott és kezet nyújtott. Timothy a hangra tért magához, végigfutott tőle a gerincén a borzongás. Nagyszerű! Még jó, hogy ketten interjúztatnak, mert hétszentség, hogy ő nem fog megszólalni. Mármint az udvarias, és remélhetőleg kellően hűvös és távolságtartó bemutatkozáson kívül.
Leültek. Míg kolléganője csicseregve elkezdte bemutatni a céget, ő elhúzta az orra elől a csíptetős táblát, amin Charles önéletrajza volt.
Nem érzem magam valami fényesen, végigviszed? – írta rá, aztán visszatolta a nő orra elé. Ő aprót biccentett, mintha mi sem történt volna, Timothy pedig megnyugodva fújta ki a levegőt.
Az interjú rendben lement, anélkül, hogy meg kellett volna szólalnia. A búcsúzásnál viszont Charles mintha egy kicsit tovább és kicsit erősebben szorította volna meg a kezét, mint illendő lett volna.
Na és most mit kéne csinálnia?
Timothy fáradt sóhajjal dobta le magát a kanapéra. Persze most is későig volt bent, lüktetett a feje, leginkább attól, hogy azon gondolkodott, belépjen-e a randiappba.
Letilthatná Charlest, de a fiú visszajöhetne más felhasználói néven. Ő is csinálhatna új felhasználót, de egyrészt nem akart, másrészt az még nem garancia, hogy a fiú nem botlik újra bele. Mondjuk leginkább egyáltalán nem akarta leszerelni Charlest. Csak éppen fogalma sem volt arról, mit mondjon, ha a fiú szóba hozza az interjú eredményét.
Baromi elfoglalt középvezetőként nem nagyon jutott ideje randizgatni meg felszedni valakit, szóval maradt a randiapp meg a chatelés, ami általában pár alakalom után meg is szakadt. Charlesszal viszont nem véletlen fajultak el olyan hamar a dolgok, hogy a személyes találkozást sem bírták kivárni, kétségkívül megvolt köztük a szikra. Reggel még azon gondolkodott, hogy ha kibírnak még legalább három estét beszélgetve – na jó, esetleg mást is csinálva –, és éppen lesz egy estéje, amikor nem túl fáradt a kimozduláshoz, akkor elhívja randizni. Hát nem így képzelte.
Arról nem is beszélve, hogy pechjére pont ő bizonyult a legalkalmasabbnak a meghallgatott öt jelölt közül. Szóval most választhat: vagy felveszi asszisztensnek, vagy megtartja randipartnernek. A kettő együtt nem megoldható.
Végül elszánta magát, és bejelentkezett. Majd megmondja, hogy még nem született döntés, ez végül is igaz.
Harminc másodperc sem telt el, és máris üzenete érkezett. Vajon Charles mióta leste, hogy mikor lesz online?
Hát nem így képzeltem az első találkozást…
Timothy önkéntelenül elvigyorodott.
Miért, elképzelted?
Ja, elég jól sikerült hozzá a tegnap este.
Ebben egyetértünk.
Hát ha felvesztek, minden nap találkozhatunk.
De ha felveszünk, nem dughatlak meg.
😀 😀 😀 Akkor ez nehéz döntés.
Az.
És ha titokban tartjuk?
Timothy ezen a ponton döbbent rá, hogy talán többet árult el a kelleténél, és azon mód pánikba is esett.
Bocs, nagyon fáradt vagyok, szóval most megyek, alszom egyet a nehéz döntésre. Jó éjt!
Nem várta meg a választ, aztán persze fél éjszaka álmatlanul forgolódott, és semmivel se lett okosabb reggelre…
– Van még pár használható önéletrajz a tarsolyodban?
– A legjobbakat kaptad meg.
Timothy megdörzsölte a halántékát.
– Azt tudom. De úgy mégis…? Na jó, és máshova keresünk most embert?
– Csak a pénzügyre.
– Az nem jó – sóhajtotta Timothy. – Na jó, nézd meg kérlek, fel tudsz-e még valakit hajtani interjúra?
– De miért? Szerintem az első srác tökéletesen megfelelő lenne.
– Csak kérlek, jó?
– Hát rendben. Megnézem, mit találok.
– Köszönöm, jövök neked eggyel.
– És ha nem vigyázol, be is hajtom! – nevetett fel a HR-es kollegina, aztán bontotta a vonalat.
Timothy tudta, hogy nem ez a legértelmesebb kibúvó, de reménykedett abban, hogy talál valakit, aki jobb jelölt Charlesnál, hogy teljes lelki nyugalommal tudja neki azt mondani, hogy nem felelt meg. Egyvalamire ugyanis rájött a reggeli dugóban ácsorogva: nem sokáig bírná cérnával, ha a fiú a közelében lenne, de nem lehetne köztük semmi. Nem, a titokban tartás ajánlatával nem akart élni. Meg hát… annyira nem marha jó színész ő.
A mérleg tehát határozottan arrafelé billent, hogy ha rajta múlik, akkor Charlesból inkább randi- és szexpartner lesz, még ha csak pár alkalomra is. Ha meg közben rájönnek, hogy mégsem passzolnak egymáshoz, akkor esetleg egy következő alkalommal jöhet a céghez dolgozni…
Az már csak azután jutott eszébe, miután letette a telefont, hogy lehet, nem is rajta kéne múlnia…
Igyekezett a munkára koncentrálni, dolga volt bőven, sikerült is elfeledkeznie a dologról, egészen délutánig, míg a HR-es kollegina fel nem hívta.
– Még négyet találtam, ami megfelelő. Mikorra hívjam be őket?
– Holnapra. Akinek nem jó, nincs több opció.
– Rendben.
Timothy húzta az időt. Aznap direkt nem jelentkezett be a randiappba, bár tudta, hogy ez nem egészen tisztességes, de csak másnap akart beszélni Charlesszal. Végül három interjút sikerült leegyeztetni a négyből, ő pedig nagyon remélte, hogy sikeres lesz. Még akkor is, ha ez kicsit aljas húzás.
Timothy B-terven gondolkodott, az ugyanis nem vált be, hogy keres másik jelöltet. Nem tudta eldönteni, hogy csak azért tűnik mindenki tehetségtelenebbnek és alkalmatlanabbnak Charlesnál, mert amúgy rá van kattanva a fiúra, de a sikertelenség elkeserítette. Hatalmas sóhajjal vette kézbe a telefonját. Nem lesz más választása, ő ezt a döntést nem hajlandó meghozni.
Szia!– köszönt rá a fiúra. Várnia kellett jó néhány percet a válaszra.
Nem láttalak tegnap…
Bár a fiú nem beszélt, Timothy hallani vélte a hangját, és abban némi szemrehányást.
Bocs. Kidőltem. Meg volt min gondolkodnom.
Nocsak, és mire jutottál?
Ráérsz holnap este?
Rá
Akkor elhívnálak randizni. És utána te döntheted el, mit szeretnél. Engem vagy az állást.
Ó, szóval én lennék a befutó?
Te. De nálam is befutó vagy, és nem a fejed fölött akartam döntést hozni. Bár így sem etikus, amit művelek.
Azt sejtettem 🙂 Szóval, holnap hánykor?
Hét? Hova menjek érted?
A fiú egy parkhoz hívta, Timothy gyanította, hogy még nem akarja megadni a címét, aztán elköszöntek. Ő még elintézte másnapra az asztalfoglalást, egy elegáns étterembe, kilátással a városra, ahova amúgy nehéz volt bejutni, de szerencsére a vezetője közeli ismerőse volt, így neki valahogy mindig jutott szabad asztal. Remélte, hogy tetszeni fog Charlesnek. Lefoglalt két mozijegyet is, mivel ilyen rövid idő alatt más nemigen jöhetett szóba, bár azért reménykedett benne, hogy inkább máshol és máshogy végződik az este… bár az mozi után is szóba jöhet… Mindenesetre olyan filmet keresett, amit a fiú az adatlapja alapján szeretni fog.
Maga sem értette, miért van ennyire megzavarodva. Máskor és mással nem is lenne kérdés, mit csináljon, és be kellett látnia, ahogy most intézi a dolgot, az minden, csak nem professzionális. De Charlesszal már az első beszélgetéskor elindult valami. És nem, az nem az volt, hogy szinte csak említenie kellett, mennyire ki van éhezve, és a fiú máris ledobta a ruháit a kamera előtt…
Már akkor kiszúrta Charlest, mikor befordult a sarkon a kocsival. A sportos elegancia még jobban állt neki, mint a hivatalos öltöny, amiben az interjúra érkezett, és Timothy nyelt egy nagyot. Nem biztos, hogy meg bírja majd állni, hogy ágyba ráncigálja a fiút…
– Szia – mosolygott rá Charles, mikor kiszállt a kocsiból, hogy udvarias fickó lévén kinyissa neki az ajtót.
– Szia – biccentett Timothy. – Nagyon jól nézel ki.
– Köszönöm. És mi lesz a program? – érdeklődött a fiú, miközben becsatolta az övet.
– Vacsora, aztán majd te eldöntöd, van egy-két lehetőség.
– Hogy a francba vagy te vezető, ha ilyen nehezen hozol döntéseket?
Timothy elnevette magát, bár egy kicsit bántotta a feltételezés, hogy alkalmatlan.
– A munka más. Több tény és adat. Könnyebb döntések.
– Ebben van ráció – bólogatott Charles. – És hova viszel?
– Meglepetés.
– Most meg is ijedhetnék.
Timothy a fiúra pillantott, aztán elvigyorodott.
– Olyannak tűnök, akitől félni kell?
– Hát legalább abban biztos lehetek, hogy a munkádról nem hazudtál.
Timothy vállat vont.
– Semmi másról sem. Nem szokásom.
– Üdítő kivétel vagy. Sajnos elég sokan hazudnak. Még a legapróbb dolgokról is. Szerencsére hamar lebuknak.
– Ezt ismerem – bólintott Timothy, és megállt az étterem épülete előtt. Kiszálltak, Timothy a parkolófiú kezébe adta a kulcsot, aztán Charles felé fordult. Úgy tűnt, a fiú sokkot kapott, legalábbis erre utalt, hogy tátott szájjal bámult az épület teteje felé.
– Gyere – szólt rá Timothy. – Mondd, hogy nincs tériszonyod!
– Nincs – rázta meg fejét Charles. – Olvastam erről a helyről, és hűha! – ámuldozott tovább a fiú, miközben beszálltak a liftbe.
– Na jól van, azért ne veszítsd el az állad. Vannak ennél sokkal rongyrázósabb helyek is.
– Hát neked lehet – nevette el magát a fiú. – De nekem ez az első testközeli találkozásom a rongyrázással.
Közben felértek, rögtön az asztalukhoz vezették őket, és a recepciós még sarkon sem fordult, mikor a pincér letette eléjük az ital- és étlapot.
– Mit kérsz inni?
– Bor… ó, te vezetsz! Miért nem taxival jöttünk?
– Mert szeretek vezetni, és nem szoktam inni.
– Akkor én se. Alkoholmentes koktél? – kérdezte a fiú, Timothy pedig bólintott. Aztán Charles kezébe vette az étlapot, és elkerekedett a szeme, amikor kinyitotta. – Basszus, ezek az árak…!
– Ne nézd őket! Enni hoztalak, nem sopánkodni.
– Oké, bocsi.
– Szeretem ezt a helyet. Szép a kilátás. És az étterem-vezető jó ismerősöm, szóval mindig kapok asztalt.
– Akkor minden pasit ide hozol?
Timothy lefagyott egy pillanatra, aztán felsóhajtott.
– Három évig éltem együtt valakivel, és szégyen vagy sem, egy évig nyalogattam a sebeim, miután rajtakaptam, hogy megcsal, és kihajítottam. Rendesen ismerkedni nem nagyon van időm, szóval marad a randiapp, ahol meg a legtöbbekről két-három beszélgetés után kiderül, hogy kutyaütő. Két komolyabb, ámde hamar dugába dőlt próbálkozásom volt azóta. Nem vagyok olyan kicsapongó, mint gondolod.
– Ne haragudj, nem akartalak megbántani. – Charles letette a kezéből az étlapot, és elmosolyodott. – Tudod, mit? Rád bízom magam. Nem sokkolom magam tovább az árakkal.
Timothy bólintott. Ő már ismerte a kínálatot, nem nagyon kellett gondolkodnia. A pincér szinte azonnal ott termett mellettük, amint intett neki. Aztán semlegesebb dolgokról beszélgettek Charlesszal, úgy tűnt, mindketten megszeppentek kissé az előző kirohanásától.
– És mi a következő program? – érdeklődött Charles, mikor a pincér leszedte az asztalukat, és a számlára vártak.
– Foglaltam két jegyet arra az új sci-fire. Az adatlapod alapján úgy gondoltam, tetszeni fog.
– Milyen figyelmes vagy. És igen, tényleg érdekel az a film. De emlegettél valami másik lehetőséget is.
– Nos igen. Arra gondoltam, hogy akár… személyesen is kipróbálhatnánk egymást. Bár azt mozi után is lehet, ha még bírjuk…
Charles elgondolkodva nézett rá.
– Hmm… moziba menni bármikor tudok. – A fiú kicsit közelebb hajolt, a szeme vidáman csillogott. – Ezt a lehetőséget viszont nem hagynám ki. Azóta meg vagyok őrülve érte, hogy találkoztunk az interjún.
– Akkor ez eldőlt – biccentett Timothy. Bár nem mutatta, megkönnyebbült, hogy a fiú nem filmet választotta.
– Ez egy nagyszerű pozíció – zihálta Charles. Timothy hümmögött, bár nem nagyon fogta fel a szavak értelmét, azt sem értette, hogy képes a fiú egyáltalán mondatok fogalmazására koncentrálni, miközben épp rajta lovagol, a farka pedig úgy duzzad a markában, mint egy robbanásra kész atombomba. – Kiváló juttatási csomag, a legjobb, amivel eddig találkoztam – folytatta Charles, miközben gyorsított a mozgásán. Timothy viszont már elvesztette a kapcsolatot a külvilággal, csak a közeledő gyönyör érdekelte, ami hamarosan be is következett.
Charles lihegve dőlt a mellkasára, épp csak annyira arrébb mozdulva, hogy ne a teljes súlyával nehezedjen rá, Timothy pedig ösztönösen ölelte át a vállát.
– Hát ez csillagos ötös volt – nevetett Charles pár perccel később. – Te mit gondolsz?
– Egyetértek – helyeselt Timothy. Nem is volt kedve mozdulni neki se, pedig jó lett volna eljutni a zuhany alá. Engedélyezett magának öt percet, aztán arra riadt, hogy majdnem elaludt, de az még hagyján: Charles légzéséből azonnal rájött, hogy a fiút viszont tényleg elnyomta az álom félig rajta fekve. Arra meg valamiért nem vitte rá a lélek, hogy felkeltse. Felsóhajtott, lehunyta a szemét. Majd zuhanyozik reggel.
Egyedül ébredt. Félig lehunyt szemmel tapogatózott a mobilja után, hogy megnézze, mennyi az idő, de amikor végre megtalálta, és meglátta rajta a randiapp üzenetjelző ikonját, rögtön arra koppintott. Az sokkal jobban érdekelte, mint hogy hány óra van: remélte, hogy Charles az.
Bocsi, hogy leleléptem, de a komfortérzetem a béka feneke felé konvergált (se tiszta ruha, se fogkefe…) Próbáltalak felkelteni, de nem sikerült (na jó, annyira azért nem próbáltalak, mert cuki vagy, mikor alszol, szóval egy ideig csak néztelek, mielőtt eljöttem). Embert faragok magamból, aztán jelentkezek, és elárulom, hogy döntöttem 😉
Timothy szíve eléggé hevesen dobogott az üzenetet olvasva, a gyomra görcsbe ugrott, és úgy is maradt. Utált a várakozást. Főleg egy ilyen kérdésben. Még akkor is, ha a fiú üzenete az sugallta, hogy nincs oka aggódni.
Rendben– írta válaszul, hogy Charles tudja, felébredt. A következő tíz percben a neten szörfölt, hátha a fiú máris jelentkezik, aztán feladta, és úgy döntött, akkor ő is összeszedi magát. Lezuhanyozott, még reggelit is csinált, sőt, meg is ette, és a fiú még mindig sehol, úgyhogy visszatért a céltalan bóklászáshoz a világhálón. Charles végül két óra után került elő.
Szia, sikerült magam ráncba szedni. Videózunk? Jobb szeretném szemtől szemben, persze akkor lenne az igazi, ha taliznánk, de nem akarlak tovább váratni.
Timothy azonnal rákoppintott a videóhívás ikonjára, és egy pillanat múlva már a fiú mosolygó arcával nézett szembe. Ő bezzeg nem tudott mosolyogni, olyan ideges volt.
– Örülök, hogy látlak. Hogy vagy?
Timothynak az az érzése támadt, hogy a fiú szándékosan húzza az agyát. Megrándult a szája, nyelt egyet.
– Remekül. Tehát, mire jutottál? Jó lenne tudni, kell-e azon gondolkodnom, ki volt a második legjobb jelölt.
– Nos, mint mondtam, ez egy kiváló pozíció, igazi karrierlehetőség. – Timothy emlékeiből felbukkantak Charles előző esti szavai szeretkezés közben. Most már felfogta az értelmüket. Nagyszerű. Ha akkor képes gondolkodni, tuti kihajítja a fiút. – Viszont te is jóval átlagon felüli pasi vagy. – Timothy önkéntelenül elmosolyodott a bók hallatán. – Meló lesz másik, azt viszont bánnám, ha téged igazi próba nélkül engednélek el. Úgyhogy gondolkodhatsz a második jelöltön.
Timothynak beletelt pár pillanatba, mire el merte hinni, amit hallott. Bólintott, megnyalta a száját, mert úgy érezte, teljesen kiszáradt.
– Szuper – préselte ki magából, bár belül ujjongott, eléggé lefagyott ahhoz, hogy rendesen reagáljon. Charles összehúzta a szemöldökét.
– Hmm… ennél azért kicsit nagyobb lelkesedésre számítottam.
– Lelkes vagyok – vágta rá Timothy. – Azt hiszem, túlságosan is ahhoz, hogy kimutassam.
– Oh, értem – nevette el magát Charles. – Szóval megírtam a kolléganődnek, hogy köszönöm szépen a lehetőséget, de nem élnek vele. – Timothy elsápadt. Az szép lesz, ha ki kell magyaráznia, honnan tudta a fiú az eredményt. – Nyugi – tette hozzá Charles vigyorogva –, azt nem árultam el, hogy tudom, én kaptam volna az állást. Csak annyit írtam, hogy jobb ajánlatot kaptam, tehát bármi is az eredmény, nem élnék vele. És ez még igaz is. Na, tehát, most, hogy a hivatalos részen túl vagyunk, megbeszélhetjük a második randit?
– Persze – bólogatott Timothy.
– Ma este. Jöhet az a mozi, aztán pizzát eszünk. Én fizetek. Utána pedig cél az ágyad.
Timothy felröhögött.
– Tökéletesebb nem is lehetne.