Interjú Hajnal Kittivel a Harmónia – Két lélekre hangolva című regénye kapcsán
- Hogyan született meg a regény ötlete?
Az ilyen kérdésekkel mindig bajban vagyok, ugyanis a legtöbb történetem ötlete úgy születik, hogy elkezdek írni valamit, amiről fogalmam sincs az elején, hogy micsoda. Egyszerűen kialakul. Tehát nálam nem úgy működik, hogy beugrik egy ötlet, utána van egy vázlatom, ami alapján elkezdem írni. Azt hiszem, ezt a verziót nagyon unnám. Én csak írok, mint amikor az ember megnyit egy csapot, és nem képes elzárni. Eredetileg egyébként egy kapcsolat szimpla újramelegítését akartam bemutatni, legalábbis annak indult, de annál sokkal több lett.
- A cím rendkívül beszédes. Mesélj egy kicsit róla! Már az elején megvolt?
Nem, már rég befejeztem, amikor meglett a cím. Sőt, talán már másodszor estem neki a javításnak, amikor beugrott. Én végtelenül fura munkacímekkel dolgozom, a Harmónia sokáig passzhogymiez néven futott. Komolyan! 😀 Ez is mutatja, hogy úgy kezdtem neki, hogy fogalmam sem volt, mi lesz belőle.
Szokás szerint többletjelentéssel bír. Harmónia, mint a főszereplő páros harmóniája, és mint a zene, ami bár sokáig rejtve marad a történetben, végig ott van.
- Illés karaktere nagyon különleges, mondtad is, hogy “felborította” a terveidet. Ha egy érdekességet kellene kiemelned róla, mi lenne az?
Na, ez nehéz. A finomsága, azt hiszem. Valamint nagyon ritkán van ennyire határozott szereplőm, aki mintha a legtöbb helyzetben egyszerűen tökéletesen viselkedne. Pedig fiatalabb, mint én, úgyhogy ez biztosan nem a korral jön. 😀
Igazi érdekességeket nehéz lenne felhoznom anélkül, hogy nagyon spoilers lenne.
- Ha választanod kellene egy szereplőt a könyvből, akiért tűzbe mennél, ki lenne az?
Ne bántsd a karaktereim, és akkor jóban leszünk. 😀 Viccen kívül: nem tudom. Majdnem rávágtam, hogy Illés, de ő nem szorulna a segítségemre semmiben, azt hiszem. Ákos meg az a típusú szereplő, akit inkább otthagyok a gondjaival, mert felbosszantana… Szóval maradjunk Máténál. Ő racionális, lehet rá hatni, és nagyon kedvelem. 🙂
- Miért pont zenészek? A te életedben is szerepet játszik valamilyen módon a zene, és ezért akartad a karaktereidnek, vagy csak egyszerűen érdekesnek találtad a témát?
Szeretem. Egyszer már írtam olyan történetet, amiben a szereplők nagyon szerettek zenélni. Ráadásul pont zongora és hegedű szerepelt benne, na meg cselló. Egyébként nagyon szeretem a zenét, nem tudok létezni nélküle. Ugyan tanultam énekelni és gitározni, de nincs semmi konkrét közöm a zenéhez. A történetnek sem a tényleges fő eleme a zene, az csak körülfonja, mert a szereplők kettőséből, bár ők igyekeznek nem foglalkozni vele, árad a harmónia.