Az olvasók a beharangozóból már tudják, hogy a Hinta a Falak testvérregénye, az sem titok, hogy Patrikról szól. Hogyan született meg a gondolat, hogy ő is történetet kapjon?
Az igazat megvallva, a Falak írásakor engem Patrik szerelmi szála sokkal jobban elvarázsolt, mint Ároné. Nem azért, mert őket nem szeretném, de imádtam a Patrik és Márk között feszülő harmóniát, azt a szeretetet, amivel folyamatosan egymás felé fordultak. Patrik személyisége pedig elbűvölt. Mégis, amikor felmerült, hogy talán megírhatnám az ő történetét is, Tira biztatása ellenére kézzel-lábbal tiltakoztam a gondolat ellen. 😀
Patrik már a Falakban is megmutatta, milyen fájdalmat cipel magával, mennyire volt részedről tudatos, vagy épp nem tudatos, hogy ilyennek ábrázold? Ő sugallta a karakterét, vagy te alkottad?
Abból, ahogy Áron látta őt, ennek töredékét sem ismerhettük meg. Áron új a bandában, nem ismeri Patrikot, épp ezért nem is láthatta, hogy a látszólagos zen-nyugalom mögött mennyi elfojtás van. Szerintem lesznek pillanatok, amikor meglepő lesz olvasni, mi van egy-egy cselekedete, nevetése mögött, aminek a Falakban esélye sem volt átjönni. Abszolút ő sugallta a karakterét, ő az egyik legkülönlegesebb szereplő, akivel eddig írtam.
Az előző kérdés igazából az összes szereplődre vonatkozhat. Mi motivál a karakteralkotásban, mekkora teret adsz, hagysz a szereplőknek az irányításban?
Nem vagyok egy túlságosan tudatos szerző. Engem a történetek és a karakterek találnak meg, sok beleszólásom nincs. Egy időben próbáltam irányítani, aztán feladtam. Néha még mindig meglepő számomra, de anélkül, hogy vázlatoznék, vagy előre kitalálnám a sztorikat, nem futok szakadékokba. Summa summarum: én írok, de a karakterek súgnak. Néha még engem is meglepnek. 😀
A karaktereid erősen az életből merített jellemvonásokkal bírnak, akár az utcán is szembejöhetne bármelyikük. Szándékosan kerülöd az idealizált alakokat, és az eltúlzott tulajdonságokat? És ehhez kapcsolódóan az olyan történeteket, amelyek elrugaszkodnak a hétköznapoktól?
Nem szeretek idealizálni. Pont azért, amiért nem bírom a legtöbb romantikus filmet és könyvet. Nem bírok velük a legkisebb mértékben sem azonosulni, folyamatosan távol maradnak. Én nem vagyok tökéletes, nem is leszek, nem is akarnék az lenni. Talán ez sokat dob a karaktereimen. Azt szoktam mondani, nálam minden szereplő defektes. Imádom a hibáikat és az esendőségüket. Még azt is, amikor logikátlanul viselkednek, mert épp megborulnak. Szóval igen, szerintem ebben kivételesen van szándékosság is, de nagyrészt tudatalatti.
Gondolkodtál azon, hogy az LMBTQ vonalon belül más témában is kipróbáld magad? Például külföldi helyszínen játszódó történetre, esetleg fantasy világra.
Kipróbáltam én már elég sok mindenben magam. Egy ideje folyton kilépkedek a komfortzónámból. Többek között a magyar környezet is ilyesmi nálam. A Falak az első, ami itthon játszódik. Fantasyt is írtam, bár inkább novellákban. Sőt, később tervezek LMBTQ-n belül más betűt is elővenni. Szerintem egy-egy utalás már látszódik.
Keresed a témát, vagy a téma talál meg?
Nekem inkább nem megtalálni nehéz. Elég, ha felülök a buszra, és elbambulok, vagy bekapcsolok egy dalt. Annyi ötletem van, hogy Dunát lehetne rekeszteni velük, és sosem keresem őket.
