Karácsonyi, kizárólag párbeszédből álló szösszenet, egyelőre még számomra is kísérlet, fogadjátok szeretettel! Kellemes ünnepeket kíván: Sam
– Menjünk ki! Végre hull a hó!
– Még nem végeztem. Két időpont is üres, most azon gondolkodom, a maradék programok közül mit iktassak be.
– De hát ráér. Olyan szép a táj, kár lenne elszalasztani! Gyere már ide, a függöny miatt semmit nem látsz.
– Holnap is ilyen lesz.
– Ez pillanatok alatt elolvad…
– Hosszú a tél.
– Miért nem jössz? Túl sok mindent akarsz két napba belesűríteni.
– Azt akarom, hogy tökéletes legyen.
– Az lesz.
– Nem, ha szétszórtnak tűnünk.
– Miért nem vagy itt?!
– Miről beszélsz? Itt vagyok, az összes szabadnapom kivettem, egymás nyakán csüngünk.
– Beleépültél a füzetbe. A telefonod nélkül már nem is látlak…
– Tegnap nem panaszkodtál, amikor elmentünk vásárolni. És a mozi is tetszett.
– Ez igaz.
– Azt is meg kellett tervezni.
– A sétának jobban örültem volna.
– Mindig van valami kifogás, hiába izzadok vért, észre sem veszed.
– Hogyne venném! Épp ezért mondom: lazíts.
– Most tényleg eljönnek, tökéletesnek kell lennie. Meg akarom mutatni, hogy én jobban csinálom, mint anno ők ketten!
– Á, innen fúj a szél! Szerintem a szüleid pont nem a programokért jönnek. Látni akarják, hogyan élsz.
– Amihez a pontosság és a tökéletességre törekvés is hozzátartozik.
– Gyere már, hadd öleljelek meg, csak erre vágyom, hogy együtt nézzük a hóesést. Kimehetnénk a kertbe, hógolyózni.
– Nem vagyunk már gyerekek.
– Lélekben lehet.
– Te mindent így fogsz fel!
– Most hibáztatsz?
– Ez csak tény.
– Tedd le, és legyünk végre együtt, kérlek. A füzet, a mobil, a tervezés megvár. Semmi mást nem akarok, csupán érezni a szereteted.
– Ne hisztizz! Két időpont, és megvagyok. Ha hagynál, már régen kész lenne!
– Jó.
– Helyes. Látniuk kell, hogy nem úgy alakult, ahogy gondolták.
– Látni fogják, ígérem. De pihenned is kell… egész éjjel égett a villany, azt hittem, időben végzel, aztán belealudtam a várakozásba.
– A fenébe már!
– Mi van?
– Épp most mondták le! Soha többé nem akarok hallani felőlük.
– Tavaly is ezt mondtad.
– Egyszerűen nem állnak készen.
– Nem, ők csak azt szeretnék, ha nem veled lennék.
– Az úgysem fordulhat elő, mert szeretjük egymást. Most gyere ide, jó?
– Így igaz. Majd együtt elmegyünk a programokra.
– Jó.
– Később megnézem, miket terveztél. Szeretlek, ugye, tudod?
– Tudom.
– És most menjünk ki, a hóesésben akarok állni!
– Menjünk, legalább eltereli a gondolataim.
– Akkor indulás! Aki több hógolyó elől ugrik el, az a nyertes. Vigyázz, kész, rajt!