Interjú Sophie Anne-nel az Amish Biblia című regénye kapcsán
- Hogyan jött a regény témája? Miért pont amishok?
Nem sokkal azután, hogy az Államokba költöztem, elkezdtem utazgatni is, hogy alaposan megismerjem az országot. Egyik ilyen állomásom volt a pennsylvaniai Philadelphia, Pittsburgh, és Lancaster, ahol a történet is játszódik. Valóban itt él Amerika legnagyobb amish közössége, nekem pedig egy hosszú hetem volt, hogy alaposan megismerjem őket, beszélgessek velük, bejárjam a falvaikat. Már a második napon tudtam, hogy írnom kell róluk.
- Mit gondolsz, mi volt a legnehezebb az amish kultúra ábrázolásában?
Érdekes kérdés. Azt hiszem, leginkább az régies, klasszikus életmódjuk. Volt néhány olyan alkalom, hogy utólag nevettem saját magamon, mert rájöttem, hogy mekkora baromságot írtam, hiszen ők nem is használhatják az adott tárgyat. Valószínűleg ez állította elém a legtöbb akadályt, de élveztem leküzdeni őket.
- Sok kutatómunkát végezhettél. Mi volt a legérdekesebb része?
Egyébként is kicsit őrült vagyok ezen a téren, van, hogy hónapokat töltök csak kutatással és információgyűjtéssel, de ezt legalább annyira élvezem, mint magát az írást. Örömet okoz, hogy tanulhatok valami újat. Ennél a regénynél is így volt, a legérdekesebb pedig egy weboldal volt, amit a lancaster megyei amish közösség közreműködésével vezetnek, és minden olyan kérdéskörben volt egy kis olvasnivaló, ami érdekelheti a témában még tudatlanokat.
- Mesélj a karakterekről! Számodra mi a legkülönlegesebb bennük?
Mindkét főszereplőmet szeretem. Persze különböző okokból. Aaron képviseli az olvasót, ha mondhatom így, benne nagyon sok van önmagamból is, az én folyton mindenbe belekontárkodó, megállás nélkül kíváncsiskodó, érdeklődő énemből. Ennek ellenére is Noah a szívem csücske, mert ő csak… Noah. Ha nem lenne neki Aaron, én akarnám megmenteni. A különleges bennük, hogy mennyire borzasztóan különböznek, közben mégis egymásnak teremtették őket.
- Jövőbeli tervek! Dolgozol már új történeten? Mi várható tőled?
Természetesen vannak! A második regényem már félig begépelve pihen a virtuális fiókban, folyamatosan dolgozom rajta, és ezen túl is vannak ötleteim, ami remélem, hogy a kiadómnak is tetszeni fog majd. Mindig azt mondom, hogy bárcsak harminc órából állna egy nap, mert akkor mindenre, amit elterveztem, sokkal több időm lenne…
Rendeld elő még MOST, akár 20% kedvezménnyel
IDE kattintva